2009. április 10., péntek

1000.-ik látogató, öröm és családi szomorúság

Ma megvolt az ezredik látogatás (Londonból) aminek nagyon örülök, főleg a póréhagyma levesre jönnek az olvasóim. Remélem izlik nekik :-)
És a szomorúság. Tudom, hogy ez nagyon személyes, talán tényleg nem tartozik ide, de ki kell írnom magamból: a nagymamám (már csak az egyedüli) rákos. Pont.
Erre nincs mit mondani. Hiába idős, hiába örvend jó egészségnek egyébként, ez akkor is hihetetlen.
A legdurvább az egészben a "kedves" doki hozzáállása, aki amikor a nagyim nem értette a leletet (nagyon durva szemészeti problémái vannak), közölte: -MI van. nem tud olvasni?
Ha ott lettem volna esküszöm felrugom az illetőt. Szegény nem győzött telefonálni ide-oda, míg kiderült, hogy rákos. Ezúton is tiszteletem az orvosnak. Részemről visszaadhatná a diplomáját. :-S
A váci kórházat meg meg sem elítem, oéyan emberellenes hozzáállásuk, van, hogy hihetetlen.
Egyeteln tanulság: ne öregedj meg és jattolj ezerrel a dokinak. Szánalmas...
Bocsi, hogy ezzel elrontom a kedveteket, de annyira dühít ez az egész, hogy muszáj volt leírnom.

3 megjegyzés:

kiseri írta...

Megértelek és nem is tudom, mit írjak...:((
Sok erőt kívánok, most eszembe se jut semmi, ledöbbentem...!

Moira írta...

Kiseri: köszönöm, nagyon kedves vagy!
Hálistennek a nagyim nem tört le naygon, vasárnap megyünk ki hozzá és már várja a dédunokáját nagyon. Remélem kicsit felvidíthatjuk.

Magenta írta...

Moira, erőt és kitartást nektek! Sajnálom, hogy ilyen dokit fogtatok ki. :(